Fenyegető spekulációs adók

Az OTP után a világ

A kormány kiszivárogtatását követően, miszerint a pénzügyi szervezetek nyereségadóját 16-ról 24 %-ra kívánja emelni, továbbá az eddigi adómentes árfolyamnyereség után ezentúl szintén dézsmát kell fizetni, hamarosan megjelentek a "szakmai" és egyéb állásfoglalások, sőt a magyar banki "piac" több mint 20 %-át kézbentartó OTP Bank Rt. már meg is zsarolta az alakulgató Gyurcsány-kabinetet, kivonul Magyarországról a nyereségadó növelése esetén. Tekintve, hogy elég kicsi a gyakorlati valószínűsége a fentebb említett adónemek ilyetén egyszer s mindenkorra való bevezetésének/megváltozásának, inkább csak teoretikai és szórakoztató célzattal megvizsgálgatnánk a hisztit, amíg a háttérben a suttyom kis megállapodások megköttetnek.

Az ellencsapások oldalán több érvet is találtunk. A SzaDeSz nevében Kuncze biztosította ellenérzéséről a kormányt az árfolyam-nyereség-adó (ÁNYA) bevezetésével kapcsolatban. Mint kifejtette, Magyarországnak érdeke a pénzügyi befektetőknek kedvében járni, ezt célozta eddig is az adómentesség, az új dézsma viszont kétségkívül lelohasztja ezt a kedvet. További probléma Kuncze szerint, hogy például a magánnyugdíj pénztárak befizetői is megszívják a dolgot, tehát adott esetben épp a (kis) nyugdíjasok isszák meg a levét a költségvetés foltozásának. Az érvelés logikusnak tűnik, és éppen ezért szórakoztató. Tény az, hogy a kis- és középvállakozásokat sújtó adó- és társadalombiztosítási terhek csak a mazochisták vállalkozási kedvét növelik, ma hazánkban vállalkozást legális módon, nyereségesen üzemeltetni kb. lehetetlen. Az is tény, hogy a nemzeti össztermék igen jelentős részét ugyanakkor ezek a vállalkozások (ipar, mezőgazdaság, kereskedelem és szolgáltatás) adják. Szintén nyilvánvaló, hogy a hazai bevallott jövedelmi és adóviszonyok nem teszik lehetővé az életszínvonal fenntartását (nem hogy emelését), a megélhetésért szinte mindenki csalásokra kényszerül. Ugyanakkor az ország gazdaságát működtető piac javarészt ezekből, az irtózatos adóterhekkel, és megalázó nettó bérekkel sújtott munkavállalókból áll. Ennek ellenére könnyet a mindenkori kormány SzaDeSz-es fiskálisai az ő sanyarú sorsuk miatt nem morzsolnak el szemük sarkából, annál inkább megtörténik ez a spekulációs tőke számára paradicsomnak számító magyar "tőkepiac" megadóztatása esetén. Ha a féltett befektetések hosszú távú történetét elemezzük, akkor észre kell vennünk, semmi nem indokolja, miért biztosítanánk előnyt számukra más területekkel szemben, a legtöbbjük úgy tűnt el (kissé megduzzadva bár), ahogy jött, egy más részük állami támogatásokat is benyeldekelt, és nem elhanyagolható az ügyészségi és bírósági végállomások száma sem. A liberális filozófia elveit vizsgálva már csak igazságosság és esélyegyenlőség szempontjából sem indokolható az, hogy a közteherviselésből valamely nehezen leírható, de korántsem hátrányos helyzettel magyarázható okból egyesek nem "részesülnek". Ami a nyugdíjpénztárak befizetőit illeti, az értük való aggódás egyszerű demagógia, a vonatkozó törvény vagy rendelet mondjuk 12. bekezdés f. pontjába fűzzük bele a "kivételt képeznek a társadalombiztositási-, vagy nyugdíjpénztári befizetők társadalombiztosítás, vagy nyugdíj folyósítás céljából hasznosítandó nyereségei", esetleg hozzá egy g. pont: "amennyiben nem haladják meg a mindenkori öregségi nyugdíj éves bruttó összegének 110 %-át" (az ilyen százalékosdit muszáj belefűzni, ha már PSZF-t végzett az ember :-) ), és a probléma megoldva. Nagyon pötty!

Az OTP ugyanakkor már zsarolósba váltott, ő a maga részéről kivonul Magyarországról, ha a nyereségadót megemelik. Vizsgáljuk meg ezt az oldalt is.

Az adó növekedéséből mintegy 50-100 milliárd Forint (e tekintetben ahány ház annyi számítás - na kb. ennyit az egész "tudományosságáról") többlet bevételre számít a kormány. Ez nem nagy összeg (figyelembe véve a bruttó 100 milliárd dollár körüli államadósságot), de nem is kicsi. Az összegből például a fél/egész hazai települési víz-, és csatorna-elvezető rendszer kiépítése és rekonstrukciója megoldható lenne. Vagy éppen el lehetne indítani azt, az 1970-es évek végén, teljes mértékben, mérnöki alapossággal kidolgozott beruházást, mely az alföldi hőforrások és szélerőművek rendszerével biztosítaná, nemhogy a 70-es végi Magyarországának teljes energiaszükségletét (ami magasabb volt, mint a jelenlegi), de exportra is termelne, ráadásul a jelenleginél nagyságrendekkel alacsonyabb működési költségek mellett. Az se felejtsük el, hogy a banki nyereség lefölözése nem tekinthető az állam bácsi lenyúló magatartásának, sokkal inkább a legnagyobb befektetőtől normálisan várható jövedelem kivételnek. Tény ugyanis, hogy a hazai bankok (így az OTP) részben állami tulajdonból lettek finoman szólva is gyanús módon privatizálva, részben pedig az elmúlt 15 évben több mint 1000 milliárd Forint állami tőkeinjekciót nyeltek el (konszolidáció), amely összeg az infláció figyelembevételével jelenlegi értéken többszörösét jelenti. Mondjuk tehát így, ha én 15 évvel ezelőtt befektettem egy azóta - saját bevallása szerint nyereséges - üzletbe 1000 milliárd Forintot, az most kb. 8000 milliárdot érhet. Ennek a befektetésemnek hála, ez az üzletnek eddig 18750 milliárd nyereséget hozott mai értéken. Ebből az üzlet nekem visszaadott eddig mai értéken 3000 milliárdot. És most az szeretném, ha a mai értéken számított eddig éves 200 milliárd Forintos nyereségrészesedésem 300 milliárdra nőne. Ennyire kedvező hitelkonstrukciót egyetlen bank sem nyújt, és nyilvánvalóan a magyar állam, mint a magyar bankszféra egyik (hanem a) legnagyobb befektetője teljesen jogosnak tekinthető adónövelése egy bagolyköpetnyivel sem hozza nehezebb helyzetbe a pénzügyi szervezeteket.

Ezt minden bizonnyal az OTP is tudja.

Az OTP hazánkban a pénzügyi szektor mintegy 21 %-át tartja kézben, részesedése tekintetében kétségkívül a legnagyobbnak tekinthető (még akkor is, ha tőke és kapcsolati stabilitás szempontjából messze elmarad például a Citybank-tól Citibanktól, amelyet tulajdonosi viszonyok fűzik az Amerikai Szövetségi Jegybankhoz, és így az egyik fő hitelezője a 25-30.000 milliárd dolláros bruttó államadósságot görgető USA-nak). Ugyanakkor megbízhatatlan becsléseink szerint jövedelmének minimum 80 %-a hazai befektetéseiből származik (szépítendő a helyzetet, senkinek sincs megbízható adata vagy becslése az ilyesmiről, a hatályos pénzügyi és banktörvények kizárják, hogy kivülálló megbízhasson a pénzügyi szervezetekről és folyamatokról szóló információkban, aki pedig a tűz közelében van, az biztos lehet az ilyen információk megbízhatatlanságában). A hazai kivonulás amiatt tehát, hogy nyereségének 8 %-ától elesik, ahhoz vezetne, hogy elesik nyereségének kb. 78 %-ától. Ez financiális szempontból is hülyeség. Az üzletágak külföldre telepítése, bereklámozása, beindítása, ügyfélkör szerzése, a befektetések eljuttatása az ún. harmadik (jövedelemhozó) szakaszig bizony évekbe, akár évtizedekbe is kerülhet. Ez tehát mintegy 5-10 évre garantálná az OTP 50-100 %-os nyereségcsökkenését (hiszen nem csak az ügyfélkör marad itthon és így a bevétel csökken, de nagyon komoly külföldi beruházásokat is eszközölni kell, ami a realizálható és mobilizálható nettó nyereséget drámai módon csökkentené tovább, akár a veszteségesség felé is, hiszen nem szűz lányok deflorációjáról van szó, ahová az OTP talpalna, ott bizony már most is 2-3 bank jut egy adósra, akárcsak nálunk). Ez pedig megint csak hülyeség, az OTP nem megy sehová, mert nem tud menni sehová.

Ezt minden bizonnyal az OTP is tudja.

És egyébként is, milyen egy ilyen költözés. A hazai bankok szolgáltatói kultúrája, az egymásnak osztogatott díjak, benyalások és seggbe kukik ellenére alulról közelíti egy lepattant külvárosi csehóét. A pénzügyi embertelenségről és lélektelenségről elhíresült hazájából érkező amerikai polgár például döbbenten fordul ki akár a legnagyobb hazai bank lakossági fiókjaiból is, hiszen az már megjelenésében is bizalomvesztő, az USA-ban még a munkaügyi- és segélyközpontok is kulturáltabb környezetet biztosítanak az ügyfélnek (egy bankban, kérem szépen, az ügyfél kényelmes székben esetleg fotelben, minimum egyenrangú partnerként ül, és nem félig meggörnyedt előrehajlással, mint valami lakáj, próbál egy üvegablak derékmagasságban elhelyezett likán beszélni egy unott, számítógépes és pénzügyi analfabéta, rettenetesen rosszul fizetett középkorú titkárnővel, miután a sorszámos dögcéduláját szorongatva csipázott egy 80-as évekbeli Népszabi számítógép-tanfolyamból visszamaradt kijelzőre). Aztán, ha ne adj isten, nem mi adnánk kölcsönt rettentő gázos feltételek között a pénzintézetnek, hanem inkább eladósódni szeretnénk, az ominózus bank nem nagyon tud megerősíteni bennünket abban, hogy valóban van kölcsönadni való pénze. A tájékoztatást össze-vissza darált, ellentmondó mondatokból, félig olvashatatlan, pecsétes fénymásolatokból, és hiányos, vagy már hatályon kívüli, adott esetben törvénysértő (Ilyen például a jelzálogjog bevezetés előtti ingatlanbecslés, mely szinte minden esetben szabálytalan, így esetleges vita, vagy nem fizetés esetén nem vehető figyelembe. Az ombudsman szerint jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményébe ütközik, ha a bank a fedezetként lekötött ingatlan értékét a valós forgalmi érték alatt határozza meg, vagy ha a már leértékelt ingatlan hitelfedezeti értékét még a biztonságos hitelezéshez szükséges legmagasabb értéknél is alacsonyabban állapítja meg, vagy ha feltűnően aránytalan előnyt az adós helyzetének kihasználásával köti ki. Az ilyen szerződés uzsorás szerződés és mint jogszabályba (és jóerkölcsbe) ütköző, semmis. Lásd még: http://www.obh.hu/allam/aktual_ajob.htm#jelzalog. Egy másik ilyen probléma, hogy a Munka Törvénykönyve szerint a munkabér kifizetése a munkavállaló részéről többletköltséget nem eredményezhet, márpedig a bankszámlára való utalás során a munkavállalónak igen is költsége merül fel a bér felvétele(i)kor, noha az ezzel járó költségeket a bankok már egyízben áthárították a bérkifizetőre.), információkból és viselkedésből próbálja összefércölni, szinte felmerül kérdés, van ezeknek egyáltalán annyi pénze, amennyit én kölcsön akarok kérni? Az ilyen fokú igénytelenséggel (és ez szinte minden hazai pénzintézet sajátja) az Elbától nyugatra nehéz (megelőlegezzük: lehetetlen) piacot szerezni, a szomszédos és keletebbre fekvő európai országok financiális problémái pedig előbb-utóbb szintén hasonló adó-rendszerhez vezetnek (vagy már vezettek eddig is). Hogy a bankok szolgáltatói kultúrájáért ugyanaz az ember felel-e, aki az állami szolgáltatók PR-rendszerét kidolgozta (lásd: rendelőintézek, kórházak, hivatalok, önkormányzatok, stb.), vagy a spórolás (skótozni nem merek, mert még zsidózok) vezetett idáig, netán a mindenféle fúdefaszabizniszgyerökvagyok díjakat benyelő pénzmogulok és bankvezetők ilyen tahó és pofátlan népek gyárilag, nos ezt nehéz megítélni. Tény az, hogy ilyen szinvonalú szolgáltatással áttelepülni nem igen lehet, ergo a kivonulás költségeit tovább növelik a PR-költségek, belsőépítészeti és ügyfélkezelési reformok, stb, stb, stb.

Ezt minden bizonnyal az OTP is tudja.

(Zárójelben jegyezzük meg, hogy az OTP-kivonulás miatt szomorúság okán síró-rívó, jajveszékelő ügyfelek zaja vélhetőleg még Stohl Buci rettentő Szigetes fenyegetéseit sem tudná elnyomni, gyaníthatóan 99 %-uknál egy laza vállrándítást eredményezne, az orálisabbaknál "Ki nem szarja le?" jellegű megjegyzést. Aztán mindenki menne máshová, ízlés szerint, akinek a komoly nemzetközi pénzügyi és kapcsolati tőke háttér szimpi, az mehet mondjuk a fentebb említett Citybank-hoz Citibankhoz, akinek inkább az a fontos, hogy kultúrált, színvonalas szolgáltatásokat kapjon és emberszámba vegyék, az választhatja valamelyik takarékszövetkezetet. Vélhetően még 100 dolláros amerikai vízumkényszer is több embert üt szíven, mint az OTP sorsa.)

Na dehát akkor mi van? Túl nagy költségvetési bevételt nem jelent, de ártani nem árt, viszont jogos, és mind közgazdasági, mind alkotmányossági szempontból teljesen oké, ráadásul teljes hülyeség vonakodni a dolog alól, részben mert nem okoz nagy problémát, részben meg nincs alternatíva. Akkor mi ez az OTP-s hajcihő? Lehet ennyire hülye a legnagyobb hazai bank vezetése?

Nem lehet. Rosszindulatot, visszaéléseket, aljasságot feltételezhet az ember az OTP vezetőiről, de hülyeséget aligha. Sokkal inkább valószínű, hogy ez az alakulgató Gyurcsány-kabinet marketing politikájának része, amely úgy próbálja maga mellé állítani a közvéleményt, hogy Dávidként előhozakodik a - máskülönben indokolt - "Fizessenek azok a gazdagok, akik miatt mi szegények vagyunk!" jelszavával az OTP pedig asszisztál ehhez, mint a zsaroló mesebeli gonosz Góliát-hatalom. Teheti ezt mindkettő kockázat nélkül, a kabinet összetételébe épp úgy nincs beleszólásunk, mint az OTP sorsába. Vagyis saját sorsunk nincs a kezünkben.

De addig, amíg ülünk a cirkuszban, és Dávidnak (vagy Góliátnak) drukkolunk ebben a mondvacsinált konfliktusban, addig a többiek simán feltörik a kocsinkat a parkolóban.

Már ti. ha van kocsink.

És nem az OTP-től vettük fel rá a hitelt.