Amerikai fogolykínzások

Nem érik a Harmadik?

Bizonyára mindenkit mellberúgott a hír, az amerikai katonák megkínozzák a börtönben a hadifoglyokat. Bár erős a gyanúnk, hogy az Elbától keletre még 14 év feletti szűzlányok is tudják, milyen módszerekkel lehet az ivarszerveket orgazmusig ingerelni, továbbá, hogy a háború az háború, ahol megkínozzák a hadi és egyéb foglyokat, legyilkolgatják a civileket, nőket, gyerekeket, továbbá aki a hazáját védi a megszálló ellen, az csak a közveszélyes elmebetegek szemében terrorista, hagyományosan partizánnak, szabadságharcosnak, forradalmárnak, meg hősnek hívják, mégis akkor felhajtás lett az egészből, mintha az USA nem járt volna se Koreában, se Vietnámban, se Afganisztánban, hogy csak néhány esetet soroljunk fel.

Mi lehet az oka ennek az egész fogolykínzásosdinak? Mit is tudunk?

A Washington Post-nak már 2003 decemberében vannak erről értesülései, április végén a CBS és a New York Times is közöl erről infókat, sőt az is kiderül, a CBS-t egy hónappal korábban "megkérte" a Pentagon, egyelőre ne hozza nyilvánosságra információit. A CBS egy hónapig várakozik is lojálisan, de aztán nem bír tovább igazság érzetével, és jön a mitikus 60 perc.

Aham.

(Aki látott már 60 percet, azt tudja, hogy egy elég gagyi propaganda műsorról van szó, amit profinak és hitelesnek szokás nevezni, de kb. olyan mintha Aczél Endre beszélgetne Kovács Lászlóval az iszlám terrorizmusról.)

Namármost felmerül a kérdés, hogy miért is kellett annyira nyilvánosságra hozni ezt a fogolykínzásos dolgot? Mármint hacsak nem direkt.

Hát direkt.

A 2001. szeptember 11-i akció célja minden kétséget kizáróan az volt, hogy legitimáljon egy hadigazdálkodást az ún. "fejlett" világban. A maga a projekt hosszú időre nyúlik vissza, még a rövid távú tervezés is mintegy 10 évet vett igénybe, hosszú távon pedig bőven évtizedekben lehet számolni. Szeptember 11-e egy nem túlságosan megterhelő áldozat volt a háború oltárán, aránylag kis költséggel szervezték meg fejlett világ vezető pénzügyi és gazdasági érdekeltségei - a végrehajtást akár arab csoportokra is bízva. Érdekes módon a váratlan "terror" támadás után (amihez az iszlámnak és a - talán nem is létező - Osama bin Laden-nek pontosan annyi köze volt, mint a kopfban említett ifjú hölgynek) két héttel hirtelen már mindent tudunk, sőt készen van egy teljes hadműveleti terv, így azonnal meg is indíthatjuk a támadást - Afganisztán ellen. Hehe. Mint egy Monty Python film.

Az eredeti terv vélhetően egy iszlám kontra zsidó-kereszténység háború kirobbantása. Az ikertornyok - egyébként pusztítás szempontjából túl korai órán - végrehajtott lerombolása nem egyedülállóan embertelen megoldás, a II. világháborúba belépést szintén komoly szervező munka előzte meg, melynek része volt Pearl Harbor direkt elpusztíttatása is (ahogy a maga a világháború is a németek öntámadásával kezdődött). A tömegek fanatizálásához - és így a pénzügyi alapok megteremtéséhez - drasztikus módszerek kellenek.

A háborúra pedig szükség van, mert világgazdasági válságban élünk, egyre súlyosabban, egyre fenyegetőbben elhúzódóban, amihez képest a 1929-es (többé-kevésbé szándékosan elindított válság) mintegy fáklyás körmenet volt. (Az, hogy a gödörben bujkáló Saddam Husseinnek nem volt semmiféle tömegpusztítófegyvere (leszámítva, amivel az USA szerelte fel, hogy Irán ellen küldje) ez mindenki előtt mindig is világos volt, akárcsak az, hogy egy bagolyköpetnyivel sem nagyobb zsarnok volt ő, mint az ifjabb Bush, sameszei, vagy éppen főnökei. Sőt. Ellenben furcsamód senkinek nem szúr szemet, hogy Izrael viszont a világ egyik legnagyobb tömegpusztítófegyver arzenáljával rendelkezik, jelesül nukleáris (atom), kémiai és biológia fegyverekkel, amiket rövid-, közép- és nagyhatótávolságú rakétákon tart többek közt.)

Megtörténik tehát az afgán invázió, majd követi az iraki is. Öröm az ürömben, hogy a hagyományosan pocsékul teljesítő amerikai szárazföldi egységeknek nem nagyon akad dolga.

De ez az üröm is.

Ezek a fránya muszlimok ugyanis nem akarnak harcolni. Elkerülik a háborút. Azt várnánk, az arab államok összefognak a sátáni hódító ellen, de nem. Komolyan veszik az iszlámot (béke). De még az afgánok és az irakiak se harcolnak. Van valami szórvány ellenállás, le-lelőnek néha napján valakit, de őszintén szólva ez nem háború, össze sem hasonlítható a németek által megszállt szovjet területeken kibontakozó partizán-mozgalommal. Eltűnnek, meghúzódnak, csendben vannak.

Ki kellene ugrasztani őket a bokorból. Hadra kellene fogni őket ellenünk, vagy kereshetünk újabb tömegpusztítós terroristás muszlim országot.

Ezért kellett hát a fogolykínzásokat előrángatni, egy egyébként mindenki számára (ha más nem tudatalatt) nyilvánvaló "szokást" sztárfotókkal, sőt egész fotósorozatokkal, drámai beszámolókkal megtűzdelve a napvilágra hozni, és elterjeszteni minél hamarabb az egész világon, hátha ez beindítja a muszlim ellenállást, és kirobban végre az az igazi háború.

Mindenképpen számíthatunk valamiféle kibontakozó ellenállásra Irakban. Talán megpróbálják ellenőrzésük alá hajtani a területeket, ezt az amerikai szárazföldi erők aligha tudnák befolyásolni, így ismét bombázások várhatók, harcirepülők bevetése fogja támogatni és ellensúlyozni a páncélos és gyalogos egységek hagyományos bénázását. Lelövöldözik a civileket, a gyerekeket, az asszonyokat, elgázosítják őket, bevetnek ellenük ABC-fegyvereket, ahogy mindig is szokták, és ugyanerre buzdítják a kollaboránsokat is.

Kérdés azonban, hogy elegendő lesz-e ez ahhoz, hogy az iszlám háttérbe kerüljön, és a muszlimok valóban háborúra kelljenek? Számukra a kivárás és a béke megfelelőbb. Az egyre növekvő terheket a mintegy 25.000 milliárd dolláros adóssággal küszködő amerikai gazdaság, mindenféle statisztikai és közgazdasági bűvészmutatvánnyal kimutatott ál-növekedése ellenére sem fogja bírni. A tömegek fanatizmusa a gazdasági helyzet rosszabodásával, és halottaik szaporodásával egyre csökken.

Vagy szervezni kell egy újabb nagy "terrorista"-merényletet, és az Al-Kaida-ra kenni.

Különben a háborút szervezők elvesztik a háborút. Viszont akkor az USA megnyerné. És az iszlám is.

És persze mi is.