A biztosra mennek

Kovács vs Pataki

Vélhetőleg heroikus küzdelmet és egyeztetés sorozatot, továbbá kompromisszum-hegyeket szülő tanácskozást követően a MaSzoP és a SzaDeSz mellbevágó javaslattal állt elő ma. Azt szeretnék, ha a külügyminiszter, Kovács László vállalná el a tekintélyes EU-biztosi posztot. Legalább ennyire meghökkentő módon a FiDeSz-MaPoP és a MaDeF Kovács helyett inkább Barsiné Pataki Etelkát (ha bármelyikük nevében i került volna az y helyére, hát elnézésüket kérjük) látná a poszton. Utóbbiak Kovács-ellenességüket azzal indokolják, hogy a külügyminiszter nem képes megfelelően képviselni a magyarság érdekeit az Európai Unióban.

Ez persze igaz.

Mint ahogy az is, hogy külügyminiszterként sem képes képviselni azt.

De az is tény, hogy Barsiné ugyanígy nem lenne képes sem biztosként, sem miniszterként erre, sőt az a büdös nagy magyar igazság, hogy ennek a kihívásnak eleget tenni a fent említett (és a szórásból a legutóbbi választási lottó folytán kiesett többi) párt sem tud, továbbá nem is akar. Egyszóval tökmindegy, hogy melyik élösködő csoport melyik élösködő pojácát javasolja abba az Eu-biztosi székbe, amelynek betöltöttsége kb. annyira húsbavágó, mint az, hogy kell-e száz dollárt fizetni amerikai vízumért annak, aki oda akar menni.

Aztán mégis fontos.

Kovács László kollégája, egy őszinte és következetes világban simán háborús bűnösnek tekinthető Powell amerikai külügyminiszter éppen a napokban villámlátogatott hazánkba. Erről az ideruccanásról persze a nagyon demokratikus média kb. úgy számolt be, mintha valamelyik szovjet kormánytag ereszkedett volna le a tartomány lakóihoz, nagyjából csak azt hiányolhatta a híréhségtől fetrengő polgár, hogy a kereskedelmi és közszolgálati hírműsorok szerkesztői nem emlékeztek meg egy hosszabb elégiában a Magasrangú formás popsijáról egy laza kora esti önkielégítés közben. (Remélhetőleg a vérprofi szerkesztők a jövőben pótolni fogják eme hiányosságot.) A barátságos légkörű során a magyar felsőoktatás legostobább tagjai kedélyesen Rubik-kockát és más hasznosságokat ajándékoztak a Magasrangúnak, aki cserébe lelkiismeret altatást tartott. Hazánk a honi hagyományokhoz híven sietett beszállni az új évezredben is bűnös hóditó háború(k)ba a világ egyik legkegyetlenebb és barbárabb hódítógépezetének oldalán, de lám nem hiába, az amerikai külügyminiszter vízumonként száz dollárért vásárolná meg a magyar döntéshozók lelkiismeretét, a magyar egyetemisták lelkes (szünni nem akaró) tapsvihara közepette. (Mellesleg építő javaslatunk az lenne, hogy ha valaki találkozna véletlenül egy, az iraki részvételre igennel szavazó országgyűlési képviselővel, hát köpje szemen, persze nem nevelési, inkább feszültség levezetési célzattal.) Szóval örülünk.

Kesereghetnénk most azon, hogy "választott" vezetőink ostobasága és butasága aljassággal, rosszindulattal és hazudozással párosul, de ez közhely, s akinek rakományként agy van a fejében (copy by Boncz-Markos-Nádas) az látta ezt az elmúlt 15 évben. Az egész Powelles, Kovácsos, Barsis, biztosos, vízumos színjáték abszurditása azonban jó kis eszképizmussal kecsegtet: mintha szerepet kaptunk volna egy Monty Python jelenetben. Csak ez nem ér véget pár perc alatt. Viszont előbb-utóbb lesz csattanója rendesen.

Az biztos.