Külvilág

Mi közünk hozzá?

A közszolgálati (magyarul: állami pénzből is fenntartott) Magyar Televízió 2004. 04. 22-én este új műsort indított a fenti alcímmel és címmel (csak épp fordítva). Minthogy rendes polgári fogyasztógép szeretnék lenni egyszer, az adást tátott szájjal bámultam végig, mint egy chips-reklám, és csak az utolsó 5 percben hasított belém a nagy ötlet, meg kéne örökíteni az utókornak a tereferélők nevét. Persze akkor már csak a narrátor, Nagy Csaba újságíró és egyik beszélgetőtársa, Izsák Dániel újságíró, BBC (sic!) nevét pötyögtette a rendező a képernyőre, így aztán a másik két úr nevétől, szíves engedelmükkel és bocsánatukkal, de eltekintek. Ha nem egy országos tévében látom, azt mondanám, nevessük ki őket, de így csak Btk-ba ütköző ötleteim lennének.

Amióta Aczél Endre külpolitikai szaktekintély lehet a mélyenszántó dezinformációi és megnyilvánuló dilettantizmusa ellenére a Nap-tévében (is), azóta kissé felhígult a piac, idiótákat még akár amerikai elnöknek is megválasztanak, már persze ha a célszemélyek elég rosszindulatúak, elég vastag a bőr a képükön, és persze tagjai a Yale legnevesebb diákönképző-körének. Elsőízben láttam viszont olyan külpolitikust, aki nem tud olvasni az anyanyelvén (amennyiben a magyar az). Ez is ilyen "kis trendi SMS-csík alul fut" jellegű adás, csak itt nem kívánnak sok szerencsét, mittomén Kontra Barbara kétségkívül lebilincselőbb bal mellbimbójának, hanem a mobil-díj fizetős népek írnak gyakorlatilag maguknak a képernyőre, de legalább a műsor folyatóit :-) ez nem zavarja. Történt azonban, hogy egy SMS ezzel a mondattal kezdődött: "Irakban nem volt terrorizmus, amíg nem volt háború!". Ezzel, először (és utoljára) a nem háborúpárti SMS-k közül, ez beidéztetett emígyen: "Nem volt terrorizmus, amíg nem volt iraki háború!". Miután Csaba (Aczél Endrétől és követőitől kölcsönözve a módszeres szaddamozás mintájára) orális erőszakot ejtett az eredeti szövegen, gyorsan meg is cáfolta ("Ez természetesen nem igaz."), a kollégák (főként a két, jóvoltomból névtelen) göcögött is egy kedélyest, mint afféle bolondságon.

Csaba már állhat is sorba kokiért.

Asszem, ezt a részt nem kell fokozni, sőt akár abba is lehetne hagyni ezt az írást, mert kb. ez a momentum afféle kvinteszenciája volt a csacsogásnak.

Dehát ment vagy egy órán át, úgyhogy tiszteljük meg még egy kicsit.

Az egyik névtelen (továbbiakban "A" és "B" lesz, "A" derült hangosabban Csaba szüleményén), tehát "A" tartott egy kis okfejtést arról, hogy az Al-Kaida azért települt anno Afganisztánba, mert a kábítószer-termelésből (is) finanszírozta magát. Na ja. Leszámítva persze, hogy valamilyen furcsa okból még a legvéresszájúbb amerikai elemzők is elismerték, a talibok által a helyi szokásokhoz képest rendben és nyugalomban tartott Afganisztán máktermelése (merthogy ópiát-származékokról lenne szó) drasztikusan visszaesett, lévén a Diákok (Taliban) halálbüntetés terhe mellett tiltotta a termesztést, feldolgozást, kereskedelmet, stb. (a Korán és a hagyományos iszlám törvénykezés alapján). Nem véletlen, hogy az USA előző kormánya mintegy 200 millió dollárral támogatta a talib kormányt, és persze az sem, hogy a kábítószer-termelés a demokratikus felszabadítók megérkezését követően szökkent virágba ismét. Megaztán afelett is hunyjuk ugyebár szemet, hogy mittomén, az azóta tekintélyesnek számító Kelet-India Társaság, vagy éppen az Amerikai Szövetségi Bankot tulajdonló pénzügyi csoportok szintén kábítószer értékesítésből alapozták meg jeles történetüket,

"A" már állhat is sorba kokiért.

Hallottunk szintén "A"-tól egy klassz kis terrorizmus definíciót, ami dióhéjban úgy hangzott, a csekély, de agresszív kisebbség a legitim többségre kívánja erőltetni akaratát erőszak, megfélemlítés alkalmazásával. (Köszi, bizisten bepisiltem volna éjjel, ha valaki meg nem fogalmazza ezt a dolgot 12 milliárd 768-adszorra is - de koki ezúttal Csabáé, mi a fenének kell ilyen hülyeséget kérdezni, hogy "De mi is tulajdonképpen a terrorizmus?". Különösen zajos zenei előadásmód, angyalom, mi lenne) Na most, ha el is tekintünk attól, hogy ez kissé szűk és felületes meghatározás (mert ugyebár az államra, mint erőszakszervezetre, a globális gazdasági érdekek haszonélvezőire, a fejlett világ polgárai kontra 3. világ polgárai szituációkra ugyanennyire passzol), szerencsére "B" kínált nekünk megint ziccert, mikor az iraki terroristákat szóba hozta. Mert nem, hogy külpolitikusi, de józan paraszti ésszel se fér a makkám fejébe, hogy egy megszálló ország katonáival és civiljeivel(?), illetve a megszállóval együttműködőkkel (kollaboránsok) szemben elkövetett támadás végrehajtója mitől is terrorista? Az ilyesmit forradalmárnak (pl.: 1848, 1956 Magyarország), felkelőnek (szintén), szabadságharcosnak (szintén), vagy partizánnak (1941-45 Szovjetunió, stb.) szokás hívni. Ugyanakkor azokat a helyzeteket, mikor indok-, oknélkül, koholt vádak, ürügy alapján indított háború során polgári létesítményeket, személyeket nagy erővel és kíméletlen módon elpusztító hadigépezeteket irányítanak fékevesztett vezetők, terrorbombázásnak, terrorizmusnak nevezzük.

Úgyhogy... "B" már állhat is sorba kokiért.

Csaba (újabb koki) ráadásul felvetette, hogy az iraki háborúban muszáj részt vennünk, hiszen NATO-tagként ezt a kötelezettséget a NATO-csatlakozáskor vállaltuk. (Megjegyzem a másik SMS, amit Csaba beolvasott, arról szólt, hogy hazánk azóta vesz részt a háborús konflikusokban, hogy NATO-tag lett, és mily érdekes, hogy Ausztria meg van enélkül, amiről Csabának az jutott eszébe, hogy jé, az milyen érdekes, hogy majdnem minden Uniós ország NATO tag. Jé! És arról hallottál már, hogy déli féltekén a lefolyó víz az ellenkező irányba forog?) Amire Dánielnek Londonból meg kellett említeni, bizony vannak akik ott, és Brüsszelben úgy gondolják, bár a magyarok nagyon profin gyógyítgatnak, meg hidat vernek, meg sofőrködnek a fronton, de igazából mindig a könnyebbik végét fogják meg a háborúnak, igyekeznek minél távolabb maradni. Ehe. Na most leszámítva, hogy az iraki háborúhoz semmi köze a NATO-nak mint szervezetnek, ekként az abban való részvétel egyáltalán nem következik a NATO-tagságunkból (netán érdemes lenne a NATO-s dolgoknak utána olvasni külpolitizáló újságíróként, ha már az én otthonomban az én tévémben szeretnének beszélgetni az urak), megjegyzendő, hogy az utóbbi londoni és brüsszeli véleményeknek legalább kétszer olyan marginálisnak kellene lennie, mint azoknak az "A"-féle terroristáknak. Egy illegitim, aljas indokból elindított terrortámadásban (mint az Irak elleni) való részvétel már önmagában is gáz, úgyhogy legalább el kéne osonni jó messzire a dologtól, nem pedig olyan demagóg marhaságokat hangoztatni, hogy békét megyünk fenntartani a háborút okozók oldalán. Persze a kilépés úgysem sikerül, Országírtó I. István óta komoly hagyománya van a szűklátókörű, ostoba, rosszindulatú, aljas, és korrupt kormányzati döntéseknek.

Mielőtt elfejtem, Dániel is jöhet a kokiért.

Minthogy a nem létező (illetve a globális gazdasági érdekek által létrehozott és működtetett) "nemzetközi terrorizmusról" amúgy is megkívánok ejteni egy jó magvasat, másfelől G. Orwell 1984-e is elég világosan leírja a félelemből fogyasztói társadalom kötelező ellenségképét (még szebben kibomlik ez a Brazil című filmben), így ehelyett, mintegy az Uniós csatlakozás mottójaként szeretném idézni (Gyermek) Lajos virtuális német király (virtuális azért, mert akkoriban a mai értelembe vett Német Királyság és király intézménye a késő őskori szinten vegetáló Nyugat-Európában nem létezett) rendeletét 907-ből:

"Ludovicus Rex Germaniae, atque Boiorum... Anasiburgium... se confert... anno nongentesimo super septimum. Ibi decretum... Ugros Boiariae Regno eliminados esse."

Hát így.