112

Demokrácia gondolatkisérlet III. rész

Mai írásunkban egy olyan elmélkedés közlését folytatjuk, mely azt a problémát fejtegetné, hogyan lehetne a magyar demokráciát békés úton megreformálni ahhoz, hogy az ország mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben egy reális jövőképhez jusson. A jelenlegi állami és társadalmi struktúra, az elmúlt 18 év gazdaságpolitikája - mint erre uszkve 2 évtizedes bizonyítékot adott - teljesen alkalmatlan a problémák felszámolására, sőt csökkentésére is. Bármit is állítanak a politológusok és közgazdászok, a jelenlegi, állandó reform és küldetéslázban élő hatalmi elit csak elmélyíteni képes a válságot, megoldani nem. Véleményünk szerint az állítás, hogy ennek az elitnek, vagy elképzeléseinek ne volna legalábbis egyenértékű alternatívája, finoman szólva ostobaság, vagy hazugság. Jelen írásunk tehát egy gondolatkísérlet, és egyben vitairat is, amely felsorol néhány szükséges lépést a kivezető úton.

Adó, társadalombiztosítás, közösségi hitel, jótékonyság

Az egészségügy és nyugdíjbiztosításnál egyaránt azt kell szem előtt tartani, hogy csökkenő népesség, illetve a népességen belül az inaktív népesség növekedése egyaránt a közösség létét veszélyezteti, amennyiben sem a nyugdíjak biztosítását, sem a társadalom egészségiállapotának szinten tartását (nemhogy javítását) nem teszi lehetővé. Ez az út öngerjesztő folyamatként tartós és egyre növekedő társadalmi eróziót eredményez, az egészségügyi és nyugdíj kilátások romlása tovább és tovább csökkenti az aktív népességet. Ebből következik, hogy ebből a spirálból kikerülni akkor lehet, ha a közösség (állam) támogatja a gyermekvállalást. Ugyanakkor a (nem önhibán kívüli egészségügyi okból fennálló) gyermektelenséget, mivel az a közösség stabilitását veszélyezteti, vissza kell szorítani. A gyermektelen egyedülállók eltartása a közösségnek értelemszerűen nagyobb megterhelést jelent, mint a gyereket nevelő polgároké, így előbbieknek nagyobb részt kell vállalni a rendszer financiális működtetésében. Ennek az alapelvnek tehát az adók és biztosítási kötelezettségek megállapításánál érvényesülnie kell.

Ha a társadalmon belül az aktív és inaktív népesség aránya ideális (jelen tanulmány abból indul ki, hogy ha népesség több, mint fele inaktív, akkor nem tekinthető a helyzet ideálisnak), akkor a status quo fenntartásához elegendő, ha a népesség minden aktív tagja két gyermeket vállal, vagyis az adók megállapításánál az etalon állapot a két gyermekes család adókötelezettsége. Jelenleg azonban az aktív-inaktív arány a hazai népességben rendkivül rossz, mintegy 30 éves tendenciát alapul véve 3 gyermek vállalása lenne a legmegfelelőbb makrogazdasági és társadalmi szempontból egyaránt. Tehát az adó etalon állapot a három gyermekes család adókötelezettsége.

A második ökölszabály oka az adózási rendszer kialakításánál az, hogy az ún. fiskális gazdaságpolitika (legalábbis, amit magyarországi neoliberális, neokonzervatív és szociáldemokrata "erők" magukénak vallanak) elképzelései és tettei a hazai adórendszer és gazdaság kapcsán, közgazdasági szempontból teljesen érthetetlenek, dilettánsok. Ez a gyakorlat rendkívül magas (és bonyolult) adókat, továbbá követhetetlen és visszaéléseknek táptalajt nyújtó mentességi és visszaigénylési rendszert állapít meg. Ennek - mint látható - az az eredménye, hogy a fogyasztók vásárlóképessége (magyarul költhető pénze) kevés, ez pedig nem, hogy termelés növekedésre, de szinten tartásra sem elegendő, ergo a vállalkozások csökkentik az adók miatt amúgy is magas költségű a termelést, és elbocsátják a munkavállalókat, azaz tovább csökken a fogyasztás. Ugyanakkor a fekete és szürke gazdaság folyamatos növekedésben van az áfa-visszaigénylések és adómentességek szövevényes rendszerének hála, sőt egyenesen a rendszert működésben tartó legmeghatározóbb szereplők egyikéve nővi ki magát - a spekulatív (tőzsdei és hitelezési) pénzügyi résztvevők mellett. Hasonló öngerjesztő folyamat figyelhető tehát meg, mint a társadalombiztosítások rendszerében. Ez a gazdaságpolitika tehát - a közhiedelemmel ellentétben - távolról sem fiskális vagy pragmatikus, egyáltalán nem realista és objektív, inkább meggondolatlan, pazarló, illetve romboló (nem véletlen, hogy a prosperáló gazdaságokban nem ez uralkodik). Mivel jelen helyzetben a kivezető út kizárólag a hazai gazdaság erőteljes növekedésének és ésszerűsödésének szimbiózisában jelentkezik, értelemszerűen fel kell számolni a fiskális politizálás hibáit, tévedéseit, működésképtelenségét. Az adónemek jelentős egyszerűsítése, csökkentése, és összevonása, a személyi jövedelem és általános forgalmi adók jelentős csökkentése, az áfa-visszaigénylés intézményének megszüntetése, a családi adózás bevezetése a legfontosabb lépcsők ezen az úton. A jövedelmeket terhelő adók csökkentése növeli a vásárlóképességet, ill. a fogyasztást, így kisebb fajlagos, de összességében nagyobb áfa-bevételt eredményez, és egyúttal növeli a termelést, tehát munkahelyeket teremt. Az áfa-visszaigénylés megszüntetése jelentősen csökkenti a visszaélések lehetőségeit, egyúttal a termelőtől a fogyasztóig tartó, jelentősen árdrágító és így fogyasztás, ill. termelés csökkentő út lerövidülhet, a spekulatív közvetítők ugyanis hátrányba kerülnek az árversenyben, egyúttal az alacsonyabb áfa dacára az állam kiadásai csökkenek (a visszaigénylésekkel kapcsolatosan felmerülő minden költség megszűnik), az áfa bevételek pedig a közvetítők számával egyenes arányban nőnek.

Az áfa értékét egységesen 5 %-ban határozzuk meg (a jelenlegi 0, 5, 15 és 20, illetve 18 és 25 % helyett). A vámszabályozás szoros összefüggésben van a belföldi termelés és piac védelmével, így azt külön tárgyaljuk. (Ugyanakkor az átmenő teherforgalmat környezetterhelési adó terheli, amely összege olyan mértékű kell, hogy legyen, hogy a fuvarozónak üzleti érdeke legyen igénybevenni az átmenőforgalom lebonyolítására a vasúti (kamion)szállítást.)

(Vizsgáljuk meg ezt egy példán, az egyszerűség kedvéért egyik esetben sem számolva azzal, hogy a közvetítők rárakott nyereségének is van áfa vonzata. Ma egy 100 Ft nettó értékű, 20 %-os áfakörbe tartozó terméken esetén az állam bruttó áfa bevétele mindösszesen 20 Ft, közvetítők számától függetlenül az áfa-visszaigénylés miatt. Ha nincs áfa-visszaigénylésre lehetőség, akkor a 100 Ft-os termék első értékesítése esetén a bruttó áfa bevétel mindösszesen 5 Ft, a másodiknál már mindösszesen 10,25 Ft, a harmadiknál 15,76 Ft, a negyediknél 21,55 Ft, az ötödiknél 27,63 Ft. Az tény, hogy minél több szereplőn át jut el a termék a fogyasztóig, annál drágább a második eset, függetlenül attól, hogy az áfa-érték alacsonyabb, viszont a személyi jövedelmet terhelő adók és járulékok csökkenése ezt bőven egyensúlyozza, ráadásul az értékesítéstől a termelés felé tereli a gazdasági szereplőket, egyszerűsíti az adózást mind az adóhatóság, mind az adófizető részéről.)

Az áfán kívül a közösség egyes forgalmazott (luxus) termékek után jövedéki adót is kivet. Ilyen jövedéki (luxus) adót kell fizetni a szénhidrogén alapú üzemanyagok (pl. benzin, dízel), az élvezeti cikkek (pl. szeszesital, dohányáru), és egyéb luxuscikkek forgalmazása, és luxus-szolgáltatások után is (pl. parkolás, autópálya-üzemeltetés, szépség-plasztika, stb). Ugyanakkor mentesülnek a jövedéki adó alól a védett hazai termékek (pl. magyar pálinka, hegyközség által igazolt magyar bor, stb.). Jövedéki adóköteles termék vagy szolgáltatás után adómentesség nem adható. Hasonlóan különleges adónem a nemzetgazdaság stratégia erőforrásainak üzemeltetéséből származó bevételeket terhelő adó, ilyen például a bányászati, illetve vízgazdálkodási tevékenységből származó jövedelmek adója. Itt a jelenleg rendkívül alacsony (5-15 %-os) adókat a világpiaci szintre kell emelni (50-70 %), illetve különbséget tenni a belföldi, illetve az export célú értékesítés között. (A vám- és nyereségadók körét később tárgyaljuk.)

(Bár szervesen nem kapcsolódik ide, mégis megemlítendő: az állam az autópálya-üzemeltetésből teljesen ki kell, hogy szálljon, az építés, fenntartás és üzemeltetés magánkézbe kell, hogy kerüljön. Az autópályák különböző magántulajdonosai a törvényi szabályozásoknak megfelelően egységes árstruktúrát alakítanak ki, a területért bérleti díjat fizetnek, a jövedelem után adóznak, mint minden más szolgáltatás esetében. Az autópálya-szolgáltatás nem tekintendő közszolgáltatásnak, így az üzemeltető a közszolgáltatásokhoz kapcsolódó privilégiumokat és kedvezményeket nem élvezheti. Az autópályák biztonsági és építési szabályozása és ellenőrzése, továbbá a vonatkozó közlekedési szabályok tekintetében a német rendszert kell követni (amely a hazainál biztonságosabb, gyorsabb és kb. 70 %-al olcsóbb is). A közút és vasúthálózat fejlesztése, fenntartása és üzemeltetése ugyanakkor közszolgáltatás, és állami privilégium.)

A jövedelmet négy alapvető befizetési forma terheli: jövedelemadó, egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, felelősségbiztosítás. Ezenkívül jelentkezhet még a közösségi hitel visszafizetési terhe is. Ezeket az állam adó formájában hajtja be. A befizetések mindig a jövedelem élvezőjét terhelik (tehát a munkáltatót terhelő adók és járulékok megszünnek). Minden jövedelem adó és járulékköteles függetlenül a formájától (tehát a szociális juttatások is). A különböző adó és járulékmentességek szövevényes rendszere átláthatatlanná, bonyolultá teszi az adórendszer, kiskapukat nyit, és alapvetően a visszaéléseknek kedvez. Választható egyéni és családi adózás.

Egyéni adózás esetén az etalon körbe (tehát a legkedvezőbb adóterheket viselők közé) tartoznak a 26 év alattiak, és a három vagy több gyermeket nevelők. Számukra az egészségügyi és nyugdíjbiztosítás összege a bruttó jövedelem 9,5-9,5 %-a, a jövedelemadó pedig a legalsó jövedelemsávban a bruttó jövedelem 5 %-a. (A jelenleg hatályos rendszerben egy bruttó 79.000 Ft keresetű 3 gyermekes dolgozó nettó 65.570 Ft-ot visz haza, viszont a munkáltatónak összesen 107.415 Ft-ba kerül. Az új rendszerben ugyanekkora nettó jövedelemhez 92.352 Ft bruttó jövedelemre van szükség, azonban ez a munkáltatónak is ugyanennyit jelent, feltételezhető tehát, hogy a munkáltató továbbra is vállalja a 107.415 Ft bruttó költséget, ebből azonban a dolgozó 76.265 Ft-ot vihet haza. 200.000 Ft bruttó fizetésnél ma a nettó jövedelem 134.215 Ft, miközben a munkáltatót 268.950 Ft terheli, az új rendszerben a munkáltató költsége és egyben a bruttó fizetés 200.000 Ft-jából a dolgozó 142.000 Ft-ot vihet haza, míg a 268.950 Ft bruttóból 190.954 Ft-ot.) A gyermektelen 26 év felettiek a legkedvezőtlenebb helyzetűek, az ő járulékterheik az egészségügyi és nyugdíjbiztosítás esetében 19,5-19,5 %, a jövedelemadó esetében, a legalsó jövedelemsávban 10 % értékről indulnak, és a kor előrehaladtával tovább nőnek egészen a 24,5-24,5 %-os, illetve jövedelemadónál a legalsó sávban a 15 %-os értékig. (Az ő esetükben a bruttó bér - nettó bér aránya tehát hasonló marad a mai helyzethez.) A 26 év feletti egy gyermekesek esetén a járulékterhek a kor előrehaladtával 16,5-16,5 %-rol 19,5-19,5 %-ra, az adó pedig 8 %-ról 10 %-ra nő, a kétgyermekesek járulék terhe fixen 12,5-12,5 %, adó terhe pedig 6 %. Különleges helyzete van azoknak, akik önhibájukon kívül egészségügyi okból nem vállalhatnak gyereket, és nevelőszülők sem lehetnek, vagy nevelőszülőnek jelentkeztek, de - szintén önhibájukon kívül - egyelőre nem nevelnek gyermeket. Ezeket az embereket adózási szempontból a 26 év alattiakhoz hasonlóan kell kezelni. Visszaélés esetén (pl. hamís orvosi igazolás) azonban a be nem fizetett adók, járulékok és azok kamatait lejárt közösségi hitelként kell kezelni, és adóként behajtani az érintetteken. Egyben az adókkal és járulékkal kapcsolatos visszaélések szankcionálásának ez az alapvető módja.

A jövedelemadó bevételek 200.000 Ft bruttó átlagfizetés esetén a jelenlegi, rossz foglalkoztatási rendszerből fakadó 3,8 millió munkavállalóval számolva a fenti modell átlagát számítva 2.645 milliárd Forintra rúgnak (szemben a mostani 2 ezer milliárdos összeggel), az ideális foglalkoztatási kört elérve (5 millió fő) ez 3.480 milliárd Forint, a teljes jövedelemadó kényszer (azaz nincs adómentes jövedelmi kör) beszámításával pedig meghaladja a 4 ezer milliárd Forintot. Ezzel egyidőben a munkavállalók keresete, azaz a belföldi piac fizetőképessége úgy nő 364-576 milliárd Forinttal, hogy a foglalkoztatás költsége (akár) csökken(het) is. A jelentős költségvetési adóbevétel lehetővé teszi a szociális juttatások összegének erősítését, így a korábban adómentes juttatások élvezői az adókötelezettség bevezetésével sem jutnak kisebb nettó jövedelemhez, mint eddig.

A egészségügyi és nyugdíjbiztosítási befizetések gondozását az állami egészségügyi ill. az állami nyugdíjbiztosító végzi, amely a befizetéseket részint a rendszer fenntartására, működtetésére, részint pedig befektetésekre és hitelezésekre használja fel. Ugyanakkor szabadon működhetnek magánbiztosítók, amelyek az állami egészségügybiztosító által nem támogatott egészségügyi költségek (pl. luxus-plasztikák) fedezését, illetve az állami nyugdíjon felül kézbesített életjáradékok fizetését, továbbá ún. biztonsági biztosítások ellátását végezhetik. Ezekhez bárki önként, külön szerződések alapján csatlakozhat. A magánbiztosítás nem váltja ki az állami biztosítási kötelezettségeket. Az állami nyugdíjjogosultságot és mértékét az állami nyugdíjbiztosító felé befizetett biztosítási összegek határozzák meg. A magánbiztosítóknál köthető biztonsági biztosítások célja az, hogy az állami nyugdíjbiztosításon felül olyan tartalékalapot képezzen, amelyből a magánbiztosító az állami biztosító felé olyan időszakban tud a biztosított javára nyugdíjbiztosítási befizetést utalni, mikor a biztosítottnak nincs jövedelme, ezzel az állami nyugdíjjogosultág kedvezőbbé válik. Értelemszerűen a közösség kizárólag az állami nyugdíjbiztosítás mértékére vállal garanciát, a magánbiztosítások és azok garanciái üzleti alapúak.

A felelősségbiztosítás egységesen mindenkinél a bruttó jövedelem 1 %-a. A felelősségbiztosítás célja a biztosítottak által okozott károk megtérítése, így biztosítva, hogy a károsult önhibáján kívül ne kerüljön veszélyhelyzetbe. Ezeket a befizetéseket az állami felelősségbiztosító kezeli, amely ebből fedezi a károkat, illetve befektetésekben, hitelezésekben gyarapítja. A károsult kárát az állami felelősségbiztosító téríti meg, majd a költségeket - a befizetésektől függetlenül - közösségi hitel formájában a károkozóra terheli. Az általános felelősségbiztosítás egyben kiváltja a jelenlegi gépjármű felelősségbiztosítást. Szabadon működhetnek magánbiztosítók, ezekhez bárki önként, külön szerződések alapján csatlakozhat. A magánbiztosítás nem váltja ki az állami biztosítási kötelezettségeket, azokkal kapcsolatban nincs állami garancia.

A gyermekek utáni adókedvezményeket elsősorban a szülők, másodsorban (ha a szülők elhaláloznak, vagy lemondanak a gyermekről, vagy más okból nevelésben akadályoztatnak) a nevelők élvezhetik. Egy gyermek után egyidejűleg legfeljebb 2 ember veheti igénybe az adókedvezményt. Ha a gyermek - nem a nevelők/szülők hibájából - elhalálozik, adózási szempontból továbbra is kedvezményre jogosít.

Családi adózást választhatnak közvetlen vérségi kapcsolatban (unoka, gyermek, szülő, nagyszülő, dédnagyszülő), házasságban/élettársi kapcsolatban élők, illetve gyámok (nevelők) és neveltjeik, amennyiben arról együttesen (ill. gyermek esetében képviselőjük útján) nyilatkoznak. A családi adózásban a családba befolyó összjövedelem átlaga után kell minden családtagnak aszerint adóznia, hogy őmaga az egyéni adózás szerint milyen csoportba és adósávba esik. A családi adózásnál nem feltétel az életközösség (pl. elvált külön élő szülők esetén is igénybevehető, ha minden fél egyetért), illetve az egy helyen lakóknak nem kötelező mind családi adózás utján adózni (tehát lehetséges pl. hogy, bár a szülők és gyermekek együtt, házasságban élnek, az anya és a gyermekek családi adózás szerint, míg az apa egyéni adózás alapján adózik).

A gyermeknevelési támogatások (a TGYÁS-t, GYED-et és GYES-t felváltó Kisgyermek Gondozási Támogatás (KGT), ill. a családi pótlék) csak családi adózás esetén vehetők igénybe. Ilyen támogatásra jogosít minden 7 év alatti gyermek, továbbá minden 18 év alatti akkreditált képzésben résztvevő fiatal, továbbá minden 18-26 éves akkreditált képzésben évismétlés nélkül résztvevő fiatal (a fiatalok oktatásban való részvételét a tanintézmények havi jelentésekkel igazolják). A részvétel szüneteltethető, a szünetelés időtartama alatt azonban az érintettre gyermeknevelési támogatás nem vehető igénybe (kivételt jelent, ha egészségügyi okból történik a szüneteltetés, ilyenkor megfelelő egészségügyi szakintézet, szakorvos ad ki havonta igazolást). Egy gyermek után egyidejűleg csak egy gyermeknevelési támogatás vehető igénybe (viszont az ikerszülések esetén gyermekenként kerül számításra - azaz az ikerszülések nem egy gyermeknek számítanak). A gyermeknevelési támogatások összege is jövedelem a családi adózás szempontjából. A KGT, a gyermek születésétől számított egy évig vehető alanyi jogon, és további két évig közösségi hitelként igénybe, a KGT szolgálati időnek számít (nyugdíj). A KGT az anya számára alanyi jogon igénybevehető az említett egy éven kívül a terhesség orvosi megállapításának idejétől a szülésig is bármikor, amennyiben egészségügyi okból a terhességi (érintett) időtartamára az egészségügyi szakintézet, szakorvos az anyát a munkavégzéstől eltiltotta (továbbiakban: veszélyeztetett terhesség). A veszélyeztett terhesek is igénybevehetik a KGT-t alanyi jogon a gyermek születésétől számított 1 évig. A veszélyeztetett terhesek állami terhességgondozásban történő résztvétele minden vizsgálat és ellenőrzés tekintetében kötelező (szemben a nem veszélyeztetett terhesekkel, akik számára csak az előírt-kiemelt szürő és kontrollvizsgálatokon kötelező résztvenni). A kötelező vizsgálatok indokolatlan elmulasztását a rendszer közösségi hitelként felszámított bírsággal szankcionálja. Mind a KGT, mind a családi pótlék összege rendeletben meghatározottan egységes, nem függ a jogosult viszonyaitól (viszont a KFT összege függ az egy családban egy időben KGT jogosult gyermekek számától).

Legalább három gyermeket nevelő szülő vagy nevelő főállású szülői státuszt kaphat. Ilyenkor is családi adózást kell választani. A családból csak egy személy lehet egyidejűleg főállású szülő. A főállású szülői státuszra csak a gyermeknevelési támogatásra is jogosító gyermek/fiatal jogosít. Főállású szülői státuszt kérhet továbbá az is, aki egészségügyi okokból állandó felügyeletet igénylő gyermeket/fiatalt nevel, a gyermekek számától függetlenül. A főállású szülő fizetése a közösségtől (állam) származik, ami jövedelem a családi adózás szempontjából, egyúttal szolgálati időnek számít (nyugdíj), értéke nem függ a jogosult viszonyaitól. A főállású szülői státusz automatikusan, három hónap türelmi idővel megszűnik, ha gyermeknevelési támogatásra jogosultak (gyermekek, fiatalok) száma 3 fő alá csökken (kivéve az egészségügyi okból fennálló főállású szülői státuszt).

Az adósávok megállapításánál a másik fő szempont a gyermekvállalás kiemelt támogatásán túl az, hogy egy erős, és stabil középosztály jöjjön létre. Az alsó keresetűek adóterheit (a gyermekvállalás függvényében) jelentősen csökkenteni, míg kiugróan magas jövedelmek elvonásait drasztikusan növelni kell. Azzal a liberális jogfelfogással szemben, mely szerint a magasabb jövedelemadó befizetők magasabb elvárásokat támaszthatnak a közösséggel szemben, gazdasági és társadalmi szempontból logikus módon azt valljuk, mindazok, akiknek a közösség magasabb jövedelem elérését teszi lehetővé, mindazok fokozottabb kötelezettségekkel tartoznak a közösség felé.

További adóteher az ingatlanadó. Ingatlan adásvétel esetén a közösség (állam) kötelezően ingatlanbecsüst küld, amely megállapítja az ingatlan adóértékét. Érvényes becsüsi bizonyítvány nélkül ingatlan adásvételt nem lehetséges. Ennek két célja van, egyfelől az ingatlan értékesítéssel kapcsolatos (ún. lakásmaffia), másrészt a hitelezési és jelzálog visszaélések felszámolása. Az ingatlanok értékének megállapításánál az értelmetlen "Budapest kontra vidék" megkülönböztetést meg kell szüntetni. A becsüs az ingatlan állapotának, méretének, funkciójának, korának felmérése mellett az ingatlan és környezetének viszonyát (autentikus-e, hagyományőrző, műemlék, illeszkedő), a környezet állapotát (környezetvédelem, tájvédelem, szennyezettség, egészségügyi hatások), illetve a lakóközösség viszonyait (őslakosság-bevándorlók aránya, nyelvjárások, szokások, végzettségek, szolgáltatások, kultúra, egészségügy, szociális helyzet, ökológiai lehetőségek, tartalékok, várható élettartam) is vizsgálja. A becsüsök hivatalos személyként látják el munkájukat, kiküldésükkor szabály, hogy lehetőség szerint egy adott lakóközösségi területen minél ritkábban dolgozzon ugyanaz a a becsüs, részletes jelentéseiket a becsüsi hivatal összehasonlító elemzéssel ellenőrzi a tévedések és korrupció visszaszorítása érdekében. A becsüs által megállapított érték nem kötelezi az ingatlan vevőjét ill. eladóját, azaz ettől eltérő értéken is eladható vagy megvehető az ingatlan, ugyanakkor az adó a becsüs által megállapított érték után kerül megállapításra. Ingatlanadót a tulajdonosoknak kell fizetni tulajdoni részük arányában, amennyiben az ingatlan összértéke eléri a a legalsó jövedelemsáv felső határának (javasoltan) 36-szorosát (az ingatlanadó összege tehát közvetlenül nem függ a lakók és tulajdonosok számától). Az ingatlanadó sávos adó, ahol az adó összegét a tulajdoni rész arányára lebontva a tulajdonosok fizetik meg, ugyanakkor az ingatlanvásárlást, eladást, ajándékozást nem terheli adó. Ha a tulajdonos fizetésképtelen (munkanélküli, keresetnélküli, gyermek, gyógykezelés alatt áll, szabadságvesztését tölti, stb.), akkor az ingatlanadót szüneteltetni lehet, ilyenkor a be nem fizetett adórészletek közösségi hitellé válnak. Az állami, önkormányzati, közösségi ingatlanok mentesek az ingatlanadótól, amennyiben az ingatlant nem lakás (kivéve szociális, átmeneti szállás, kollégium, fegyintézet, egészségügyi intézmény), kereskedelem vagy szolgáltatás (kivéve közszolgáltatás) céljára hasznosítják.

Közösségi hitel a közösség tagjának a közösséggel szembeni olyan tartozása, amely visszafizetése adó formájában történik. A közösségi hitelek egyrészét automatikusan (pl. állami oktatás), más részüket kérelem alapján (pl. KGT, ingatlanadó szüneteltetés), harmadik részüket pedig visszaélés folytán (pl. adóvisszaélés, fogyasztóvédelmi bírság, stb.) nyújtja/terheli a közösség a tagoknak/tagokra (azaz az állam a polgároknak). Az egyes hitelek visszafizetésének módjáról és mértékéről adott hiteltípusnál eltérően kell rendelkezni. A közösségi hitel (vissza)fizetése a jövedelemadón és biztosításokon felül terheli a jövedelmet. A közösségi hitelek visszafizetése során a jövedelem legfeljebb olyan mértékben terhelhető, hogy a közösségi hitel törlesztőrészlet levonása után fennmaradó nettó jövedelem nem lehet kevesebb, mint a megállapított minimál bér 70 %-a (ugyanakkor jogerős bírósági végzés ettől eltérően is rendelkezhet).

Az államilag elismert közoktatásban való részvétel az állampolgárok számára automatikus közösségi hitel alapján történik. Minden a közoktatásba kerülő polgár számára (már a bölcsöde, óvoda, általános iskola idején) az állam egy oktatási hitel számlát nyit, ahol az oktatására felhasznált költséget vezeti. A polgár munkába állásával automatikusan megkezdődik az oktatási hitel visszafizetése a következő szabályok szerint: amennyiben hazai tulajdonú, hazai munkahelyen dolgozik, úgy az állam levonás nélkül a fizetésének 5 %-át jóváírja a hitelből, hazai tulajdonú, de külföldi munkahelyen a fizetésének 5 %-a levonásra kerül, de 10 % kerül jóváírásra. Külföldi tulajdonú, de hazai munkahelyen 10 % kerül levonásra és jóváírásra, míg külföldi tulajdonú, külföldi munkahelyen ez az érték a fizetéstől függően 15-20 %, amelyet havonta kell átutalni az államkincstár felé. Az állami köz- vagy egyházi, magán, alapítványi, stb. oktatásban való részvétellel kapcsolatban felmerülő (további) költségek fedezése végett kérelmezhető további közösségi hitel is. Az oktatási célú kérelmezett közösségi hiteleket nem az állampolgár, hanem az érintett oktatási intézmény, kollégium, egyéb szervezet számára történő közvetlen kifizetéssel (átutalással) teljesíti a közösség.

Az alanyi jogon járó KGT gyermek 1 éves kora után közösségi hitel formájában még további 2 évig vehető igénybe.

(folytatjuk)