Gusztáv ír

Na ÉS?

Megyesi Gusztáv írását az ÉS közölte (http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=CIMOLDAL0709), ami egyébként szórakoztató, csak éppen olyan tömény, elsöprő fikción és valótlanságon alapul, hogy valós térben és időben értelmezhetetlen (spirituálisban viszont a /dev/null-ra redukál). Mindenekelőtt, ha valaki nem ismerné, a fenti linken javasoljuk elolvasni, azok után pedig megosztanánk néhány gondolatot a vájtszemű olvasókkal, amennyiben:

1. "Pócs Alfréd, a rítust levezető hivatásos sámán". A sámán valami egészen más dolog, Pócs Alfréd jelesen szenyő. Nem szakrális, hanem világi vezető. Ahogy Gyurcsány Ferenc nem pápa, Demcsák Zsuzsa nem óvónő, Megyesi Gusztáv pedig nem piócás ember. (Hogy a szenyő honnan, és miért, nos ez legyen szorgalmi feladat szerzőnk számára, nem csekély számú kötelező bepótolnivalói mellé.)

2. Ha már megtaláltuk az emberünket: olyannyira ortopéd sebész, hogy egyenesen adjunktus, és a - még laikusok számára is hozzáférhető internetes források szerint - a szakterülethez kapcsolódó autológ transzfúziós sebészeti beavatkozások egyik szaktekintélye (mint adjunktus, nomen est omen egyetemi tanár). A szenyő, a szerző által nyilvánvalóan nem ismert célú, történetű, "táncrendű" szer tartásával kapcsolatos tévedése és "polgári" foglalkozásában való vélelmezett bizonytalanságának összehozása pont azért probléma, mivel a szerző fordított irányú cölöpverésnek megfelelő tevékenysége éppen egy ilyen, minimális felkészültséget is nélkülöző írás (így az itt kritizált mű is), csakhogy a szerző "civilben" nem orvos, vagy elméleti fizikus, hanem közíró, nála tehát nem vélelemként merül fel, hogy a tollszárat is "ellenkező irányban kezdi" vezetgetni, sokkal inkább - és sajnálatos - tény. Esetünkben tehát legalábbis Megyesi a bagoly, ha a szenyő a veréb.

3. Szent István behozatala in medias res kétségkívül cizellált fordulat, olyan mértékben távol áll az egész kérdéstől, hogy jogosan merül fel, szerzőnk miért nem tanulmányozta korábban Lenint: "Tanulni, tanulni, tanulni!"? A fenn- (lenn)forgó földgázt egyelőre Megyesi Gusztáv juttatta - vélhetően az égtől vezéreltetve, és Általa említett szűzmáriás holdsarlótól kapott instrukciók alapján - Szent István, Zápolya János, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Gömbös Gyula, továbbá özv. Klumpássarudi Bakklava Eufruzsina, Ló utca 6/b. alatti lakos jogos tulajdonába - ami lehengerlően tiszteletreméltó tett, nyilvánvalóan a szerző szerénysége okán nem vállalja be, hogy őt dicsérhetjük nyugtáig a tulajdonjog ilyetén átruházása okán, inkább áthárítja ezt hőseire. Kár, hogy utóbbiak csak az ÉS-ből értesülhettek erről.

4. "Egyelőre a helyszínen kutató Falcon Oil and Gas Ltd. kezében van a magyarság sorsa: sikerül-e neki egy merőben új és igen kockázatos technológiával felhozni a földgázt, amit aztán Patrubány és a nemezsapkás hun fokososok azonnal lefoglalnak, a kanadaiakat pedig egytől egyig hazazavarják." Na, ha már így összehajoltunk magyar feleim az urbanitásban, vállalva a hálátlan közírói szerepet - mintegy szerzőnk helyett -, el tetszettek már gondolkodni azon, hogy ez a mondat mennyire is jellemzi a reformok és kivezető útra találások 7. évtizedébe(!) lépett hazánkat? Immáron 18. éve a hitelből és kereskedelemből vegetálgató baromi demokratikus, és igen öntudatos polgárok hazája lettünk. Területi képviselők, marketing igazgatók, stratégiai beszerzők, pr-szakértők, piaci elemzők, üzleti befektetők országa vagyunk, ami nem lenne baj, ha ez az aktív népesség kisebbik részét érintené, de nem az helyzet. Itt kérem mindenki elad, szolgáltat, reklámoz és hitelt vesz fel, csak éppen termelni nem termel senki semmit. Van egy jeles adottságokkal és hagyományokkal bíró mezőgazdaságunk (kell-e magyarázni a hazai növénynemesítések világviszonylatban meghatározó jelentőségét, a védett fajtáinkat az állattenyésztésben, stb), illetve már alig-alig van, jobbára nincs. Itt volt azután a világ vezető elektromos gépgyártása (Tungsram), nehézgépgyártásunk (Ázsia, Amerika, Közel-Kelet a mi gépeinkkel dolgozott, dolgozik ma is), buszaink árasztották el a Közel-Keletet, lézerfizika, szupravezetés, és más "élenjáró" tudományok művelői jobbára itthon tanultak/dolgoznak. Itt ülünk legalábbis Európa, hanem a világ egyik legnagyobb hővízkészletén, van egy - az amerikai beruházok szerint az igényeket messze kielégítő - szélenergia forrásunk, vannak kutatóink akik a mágneses energia mozgási, majdan elektromos energiává alakításán dolgoznak. Rövid sor ez, messze a teljesség igénye nélkül. Hogy mit is tartottunk meg, hasznosítunk ebből? Semmit kérem. A lézerfizikusok külföldön (USA) kamatoztatják tudományukat, az ipart felszámoltuk (esetleg előtte köddé vált ellentételezésért eladtuk), fáinkat kivágtuk, erdőinket eladtuk, földjeinken parlagfű nő, de még állatunk sincs, ami lelegelje, tejünket a derítővé silányult Dunába öntjük, égbekiáltóan drágán veszünk áramot, olajat, szenet, gázt. Csak seftelgetünk, vigéckedünk naphosszat, és persze, mivel nem termelünk, nincs is bevétel, hiteleket veszünk fel nyakrafőre, egyénenként és közösen, és újabb hiteleket az előzőek fizetésére (mert bizony, amit eladtunk, abból törlesztésre nem jutott). 18. éve azt szajkózzuk, erre nem vagyunk képesek, ezt nem tudjuk megtenni, szegény ország vagyunk, rosszak a lehetőségek, nincsenek források. Pedig egy olyan országban, ahol a GDP több, mint fele hiteltörlesztésre fut el, legalább negyedét, jogilag megkérdőjelezhetetlen (erkölcsileg viszont rohadt) módon eltapsoljuk, és a maradék alig fertályból "működtetünk" egy olyan gazdaságot, ami pediglen a GDP többségét igényelné, egy ilyen országban bizony nagyon sok lehetőség, rengeteg forrás, elképzelhetetlenül sok pénz van és rendre el is tűnik. Ezt a jogharmonikus és undorító status quo-t pedig az ilyen önérzet erősítő, egyszerre magasröptű és mélyenszántó gondolatok, amikkel polietilén kapucnis szerzőnk operál (ezt hívják pragmatikus gondolkodásnak?), ezek konzerválják (ennyit arról, egyébként, hogy valójában kik is a konzervatívok, és kik a haladó gondolkodásúak). Így aztán akkor is mi fizetünk, ha tőlünk vesznek (pl. földgázt), és akkor is, ha mi veszünk mástól (pl. földgázt). Ez meg már csak úgy van, mint a deviza alapú OTP-hiteleknél, a kamat legfeljebb három esetben emelkedik, ha gyengül a Forint, ha stagnál, no meg, ha erősödik. Érdemes tehát szétcincálni ezt a mondatot, ti. hogy szó sincs arról, hogy a szenyő nem kívánna bevonni másokat a földgáz kitermelésbe (és most ne ragadjunk le annál a kérdésnél, kell-e földgáz vagy sem), ha hazaival nem megy, hát külföldieket; hogy a kibányászott földgáz ellopásának gondolata inkább a(z értelmi) szerző, mint a szenyő célja lehetne? Nem érdemes. Maga a hozzáállás, a gondolat, a saját finoman szólva rosszmájú ötletek más szájába adásának gyakorlata, ez a probléma (tetszenek sejteni mondjuk egy indokot, hogy a tüntetők [más olvasatban futtballhuligánok futballhuligánok] miért is támadtak rá a pártatlan liberális sajtó munkatársaira március idusán?). (Bár nem tartozik, de mégis kívánkozik ide, hogy ti. vaj' van-e összefüggés az ország morbid gazdasági ill. politikai helyzete, továbbá a közt, hogy zseniálisnál zseniálisabb pénzügyészeket, közgazdászokat, és financiális csodabogarakat hordtunk ki az elmúlt 30-40 év alatt marxi méhünkben (alliteráló képzavar verseny)? Ennyi tehetséggel, mint a Draskovicsok, Kupák, Bokrosok, stb. el nem apadó serege, bizony Dunát lehet rekeszteni, nem csoda, hogy a gazdaság is megrekede tőlük.)

5. Máskülönben szerzőnk az igénytelenségből felületesen tájékozottak nevében és képviseletében ekként sóhajt fel (klasszikusokat csak pontosan): "előlépne végre egy vérmagyar történész, és megmagyarázná, hogyan fér el egy füst alatt II. Szilveszter pápa legodaadóbb híve, István király meg a sámán, a nemezsapka meg a kereszt, a Szent Korona meg a csupa pogány jelkép". Nos, mivel e témakörben igen jeles irodalom található nemcsak nyomtatott, de elektronikus formában is szerteszét a világban, így csak néhány érintőleges lökéssel terelgetnénk ehelyütt az író megszemélyesítette nyájat a rögvalóság felé. Drága felem a vérmagyarságban, honfoglaló eleink pogányok voltak, amennyiben pogány mindenki, ki nem római katolikus, de keresztények voltak azok a javából (mintahogy a pápai hittérítők ezt sajnálkozva meg is említették a X. század végén - igaz ez már a Szentszéket sem érdekelte, miért is foglalkozna velük egy publicista bő ezer év múltán). Valahogy így pogányok a koptok is (tessenek még akkor olvasgatni a pálosokról is), de azok legalább a kor átlagához képest műveltek voltak, akárcsak eleink (ha az általánosan elterjedt írásbeliség műveltségnek számított azokban az időkben, akkor bizony a magyarok igen kiemelkedtek a gyakorlatilag nem létező európai nemzetek közül), még ha mára eme előny el is veszett, manapság publicistáink is simán összehordanak hetet-havat anélkül, hogy a legminimálisabb információt megpróbálnák beszerezni a büdös nagy globális információs világrendből. A Szentkorona (és még inkább a Szentkorona-tan) tehát nem római katolikus csinálmány. Noha jelen sorok írója magát inkább a pogány ősök vérének tartja, ha József Attila kínálta alternatívák közül választani kénytelen, annyira azért a műveletlen földön jár, hogy tudja, ha Károly Róbertnek, és Zsigmondnak nem derogált összehozni a "csupa pogány jelképet" és a kényszerűségből megszokássá vált, vagy ha úgy tetszik magyarosított római katolicizmust, a hitet és a lehetőségeket, akkor valahogy működik ez a dolog így egyben, összegyúrva is. Manapság pediglen ennél érthetetlenebb dolgok is lőnek, mondjuk simán lehetnek miniszterelnökök, miniszterek és pártelnökök olyan sikeres, példaértékű informatikai vállalkozók, akik, miközben de facto kirabolták az államot, gondoskodtak arról, hogy hazánk uszkve évtizedes lemaradásba kerüljön a területen szinte minden olyan országhoz képest, ahol már van elektromos áram.

6. Többet ennél nem érdemel a dolog. Mint fentebb jeleztük mulatságos írásról van szó, minden erkölcsi, etikai, és tudásbéli alap nélkül, na persze egy közírótól felkészületlen, amatőr, és igen szomorú, de ha sírva vigad a magyar, akkor vigadva sír is.

Vígadjunk hát: Gusztáv ír (szürke, keskenyvásznú magyar rajzfilm).