Puffogók

A gugli és a balszélsőjobb

Jártunkban-keltünkben a mellbevágóan ötletes újságírói hagyományokat követve "lapunk a nemzetközi sajtóban" típusú szenvedélyünket éltük ki, tudniillik a böngésző címsorába bepötyögtük a gg: inebhedj.hu karaktersorozatot (ez Konqueror alatt egyenértékű a http://www.google.com/search?q=inebhedj.hu URI-val), és szemelgettük a nem túl bő lére eresztett találati listát. Aztán egyszerre csak megtudtuk, szélsőjobbos oldal vagyunk.

Persze, persze, alapvetően ez a jobb és bal dolog transzdimenzionális hülyeség, mégha elfogadnánk is, hogy valaha (amikor mi még nem éltünk, sőt senki más sem, akit valaha is ismertünk) ezek a "fogalmak" politológiai szempontból jelentettek valamit, legalábbis többet valami üres frázis puffogtatásnál, vö: while( state(Korso) != _BROKEN ) go( Korso, &Kut); (forrás: http://bash.hu), azok az idők már jól elmúlhattak, írmagjuk nem maradt, vagy mi. Amennyiben a baloldaliságot mint a közösség érdekeit az egyéni érdekek elébe helyező véleménykört, a jobboldaliságot pedig, mint az egyéni szabadságjogokat a közösség korlátozó szerepe fölé rendelő álláspontot fogadjuk el, akkor látnunk kell, hogy például hazai közéletben baloldalinak marketingolt MSzP jellegzetesen jobboldali, míg a magát jobboldalivá nevelgető FiDeSz markánsan baloldali értékrendet artikulál - a tettek mezején pedig a rögvalóság bűzlik, maradva puffogásnál: egyik kutya, másik eb. Még megfoghatatlanabbá válik a dolog, ha a liberalizmust, a nacionalizmust és a globalizmust (de szép szó lett) próbálnánk bal-, meg jobboldalra pakolászni - olyan ez, mint a Csubakka-módszer a South Parkból: az egésznek nincs semmi értelme.

Ráadásul épp napokban elmélkedtünk többedmagunkkal azon, hogy a XIX-XX. század filozófiai irányzatai mára teljesen eltűntek, egymásba olvadtak, átalakultak, mindössze az elnevezések maradtak meg, mögéjük azonban képtelenség bármely mai elméletet és gyakorlatot bepasszírozni. Talán éppen a ki- és átalakulás kora van, és 50 év múlva már könnyebben tekintenek vissza a politológusok: az "eredmények" tükrében már érthetőbb és világosabb lesz a múlt, más kérdés, hogy a politológusokat elsősorban arra használjuk, hogy mindazon tévénézők, akik a reklám alatt nem jutottak el az illemhelyre, az ő eszmecseréjüket kihasználandó, lelkiismeretfurdalás nélkül pótolhassák eme mulasztást. Hosszas szőrszálhasogatás után felállítottunk két, enyhén elmosódó halmazt: a militáns-liberalizmus eszmerendszerét, és a még ködösebb anti-globalizmust, amelyekből az elsőt aránylag pontos ismérvek alapján sikerült elkülöníteni, az utóbbi azonban már-már kommunális kaszt, belesuvasztottunk mindent, ami az előzővel szemben áll. A ballal és a jobbal azonban éppúgy nem tudunk mit kezdeni, mint az óvodában.

Aztán kiderült, hogy az inebhedj.hu szélsőjobbos oldal.

Erre egész pontosan a gugli fentebb jelzett találati listáján szereplő http://www.kuruc.hu/?q=veres1114 oldalon olvasható cikket követő fórum egyik hozzászólójának bejegyzése mutatott rá (Mal), aki hivatkozásában szélsőjobbos érvként minket linkelt be (máskülönben pontatlanul, a helyes link ez lett volna: http://inebhedj.hu/?m=1&p=20, de ez szélsőjobbos szőrszálhasogatás :-) ), és aki, vélhetően magát nem tartja szélsőjobbosnak - ebben is hasonlít hozzánk.

A jelzett oldal egyébként az SzDSz prominens személyiségének Gusztos Péternek, a magyar és a vatikáni állam közti megállapodás felülvizsgálatára (áttételesen pedig az egyházak állami támogatásának megszüntetésére) vonatkozó javaslatát ostorozó, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, Veres András által tett nyilatkozatát idézi. Hozzátartozik, hogy mi a magunk részéről az SzDSz eme javaslatával maradéktalanul egyet értünk, mindössze csak hiteltelennek tartjuk az SzDSz szájából. Az SzDSz ugyanis, mint az állampolgárok által indokolatlanul eltartott (másképp fogalmazva a közvagyonon élősködő) pártok egyike, amennyiben kebelét valóban a fiskális aggodalom szorítaná, Gusztos Péter sajtótájékoztatóján elsőként a pártok állami támogatásának haladéktalan megszüntetésére tett volna javaslatot, egyúttal tüntetőleg kijelentve, hogy a párt a jövőben, függetlenül javaslata sorsától, példamutató módon önszántából, egyszer és mindenkorra lemond eme támogatásról, nos ezt a bejelentést követhette volna az egyházak támogatásának felülvizsgálata. Ahogy puffogni szokták: más szemében a szálkát...

Így aztán hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy szélsőjobbos oldal lettünk, és mint ilyen, egyetértünk a "liberális" párt javaslatával (bár nem a "liberális" párt "szájából", de, puffogott fel belőlünk: Ki a kicsit nem becsüli...). Elintézhettük volna az egészet persze egy legyintéssel (mintahogy gyakorlatilag el is intéztük), de ha már így alakult, böködni kezdte oldalunkat a kiváncsiság: mi is az a szélsőjobbos, de még inkább: ki dönti el, hogy ki a szélsőjobbos?

Visszatértünk tehát a gyökerekhez (http://www.google.com/search?q=%22ki+a+sz%E9ls%F5jobbos%22), ahol még szűkebb találati lista, de úgy tűnik a válasz az SzDSz-nél (illetve az SzDSz weboldal fórumán) lehet (http://wwww.szdsz.hu/index.phtml?op=velemeny_lista&id=52 és http://www.netpart.szdsz.hu/index.phtml?op=velemeny_lista&id=52&PHPSESSID=5f687cafe08ba3103c6eb1932efaa4c7), azonban a jelzett oldalak nem elérhetők (a liberális párt cenzúrázta :-) ), így nem jutottunk közelebb a meghatározáshoz. A nyomok azonban arra utaltak, hogy a liberálisok határozzák meg, ki a szélsőjobbos. A felismeréstől azonban vérszemet kaptunk (nyújtsd a kisujjad, és a karod kell), vajon ki dönti el, hogy ki a liberális (http://www.google.com/search?q=%22ki+a+liber%C3%A1lis%22)?

Az újabb találati lista jóval nagyobbnak tűnik, azonban a többsége vaktalálat. A két legmarkánsabb vélemény közül az egyik szerint maguk a liberálisok döntik el, hogy ki a liberális (http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9089589), ezt azonban elvetettük, mert rekurzív elmélet jött volna létre, és lankadatlan kutatószenvedélyünk /dev/null-ba végezte volna. A másik (szélsőjobbos önkényünk által említésre méltónak ítélt) megállapítás azonban nem kevésbé magasztos fórumról, mint a Magyar Köztársaság Országgyűlésének naplójából, onnan is Andrásfalvy Bertalan miniszter tollából/szájából származik (http://www.mkogy.hu/naplo34/215/2150089.html), amelyből idéznénk is az idevágó sorokat:

"Ki a liberális? Aki elfogadja másoknak a másként gondolkodását, akár a kormányon belül, vagy pedig az, aki kétségbe vonja egy legitim kormány miniszterét, ha nincs azon az állásponton és világnézeten, amin ő van? (Taps a jobb oldalon.) Én a demokráciát védem, amikor azt mondom, hogy tisztelem a másik felfogását, az önét is. De egy szabadelvű párt nem tehet tanúságot ilyen diktatórikus törekvésekről. (Taps a jobb oldalon.) Egyébként úgy gondolom, hogy egy beszédre akkor lehet válaszolni, ha azt valaki hallotta, és nem hallomásból. Szívesen álltam volna rendelkezésére ennek a kérdésnek a tisztázására, ahogy felajánlottam a Szabad Demokrata Párt vezetőinek, hogy bármilyen elvi tisztázásra kész vagyok vitába szállni. Talán nem a vita a fontos, hanem a kérdés, nem a tisztázás. A kérdést bevezető néhány gondolatról is hadd szóljak. Néhány olyan kifejezést is találtam itt, amit nem használtam. A leleményes harmadkézből, negyedkézből értesült újságírótól vehette át kedves képviselőtársam. Én szembenézek azzal, akivel vitatkozom, és hogy ha arra kerül sor, tőle is el fogom kérni a megfelelő szöveget; szívesen álltam volna rendelkezésére. De ebben van két kitétel, amit kifogásolt. Itt azonban nem tudom, hogy a választ hogyan adjam, mert itt a szavak is mást jelentenek, mint eredeti értelemben. Mert nem tételezem fel, hogy a gyöngyszem és a remeklés őszinte volt. És ugyanígy a többi szavaknál sem tudom, hogy mit értsek rajta. A féktelen liberalizmusról csak annyit, hogy a liberalizmus, a szabadságeszme a francia forradalom óta az európai kultúra vívmánya és értéke. Féktelenné akkor válik, ha nem tiszteli a másik szabadságjogát, és ez a fék, nem autófékről van szó, hanem az a zabolátlan lóhoz hasonló, akit nem fékeznek meg, és nem veszi tekintetbe másnak a szabadságjogát. (Taps a jobb oldalon.) Nem tudom, most a féktelen liberalizmussal egyetért, hogy ezt vallja, vagy pedig egyetért velem, hogy én ezt támadom és ezt nem fogadom el demokratikus elvnek? Nem derül ki a kérdésből."

Nos, bár nagytiszteletű őméltósága némi bizonytalanságról tanúskodik eme világok sorsát eldöntő kérdésben, mi a ráutaló magatartás alapján úgy döntöttünk, a kereszténydemokraták határozzák meg, ki a liberális.

Agyunkban puffogni kezdett a kisördög, hogy ti. úr dolgának sosincs vége, ez valami végtelen ciklus lesz, lehet, hogy a szociáldemokraták határozzák meg, ki a kereszténydemokrata, a zöldek, hogy ki a szociáldemokrata, a radikálisok, hogy ki a zöld, a kommunisták, hogy ki a radikális, a krisna-tudatúak, hogy ki a zsidó, a protenstánsok, hogy ki a terrorista, és így tovább. Mi pedig eközben, bár nem vettetünk be fehér foszfort Fallujah-ban, és napalmot Vietnámban, bár nincsenek atomtölteteink Szíriára, Iránra és saját palesztin állampolgárainkra irányítva, bár nem tettünk szert milliárdos vagyonra apósunknak hála és nem fenyegetőztünk 88-ban a demokratikus ellenzék elnémítására szánt politikai lépésekkel, bár nem tettük rá a kezünket bonyolult rokoni és baráti szálakon a bányászatra és borászatra, bár nem gyártunk és nem szállítunk fegyvereket háborús övezetekbe és embargós országokba, bár nem teszünk közzé elmebeteg és fajgyűlőlő nyilatkozatokat sem volt miniszterként, nagykövetként, sem mindenféle állami intézetek vezetőiként sem a nemzetközi sajtóban, sem a kerti budinkban, bár nem spekulálunk el el tíz és százmilliárdokat az állami vagyonból összefonódva a közösséggel és hozzánk hasonló egyénekkel, bár nem vagyunk tagjai egyháznak, és nem tartjuk magunkat kereszténynek (nota bene természetesen hiszünk istenben/istenségben, mint MINDEN ember KIVÉTEL nélkül), szóval, míg úgy általában sorsfordítóan nagy szemétségeket nem követünk el, egyszerre szélsőjobbosok lettünk, egy húron pendülünk mindenféle masírozó népségekkel, temetőgyalázokkal, rasszísták lettünk, mitöbb felelősség terhel minket zsidók millióinak kiirtásáért, Európa lerombolásáért, több mint százmillió ember elpusztításáért, megnyomorításáért.

Hiába puffogunk: szél úrfinak zápor a párja.

Miután jól magunkba roskadtunk, egyszerre aztán úgy döntöttünk, ez az egész szavazós, politizálós, jobbra-balra pakolós, europeer-es, felelősség- és küldetéstudatos, hívő és hitetlen, sajtótájékoztatós, követelős, bombázós, vegyifegyveres, anti-terrorista bagázs húzzon a vérbe. Felkerestük tehát az előbbieknél általunk (minden gúny és szarkazmus nélkül) nagyságrendekkel többre becsült "Misi" blogját, ahonnan - lévén amúgy hasonló cipőben és időben járunk, ti. gyereknevelés terén - ihletet és erőt kívántunk meríteni. A blog azonban elhagyatott volt, immáron egy hónapja, viszont eszünkbe jutott, hogy említett gyermeket Málnának hívják, ami viszont ősi magyar név, és bár liberális körökből eleddig meg nem erősítették, Descartes-ot követve logikus, "Misi" egy húron pendül velünk, hiszen ilyen nevet (Dzsennifer és Kacsóra helyett) csakis szélsőjobbos adhat a lányának. Ez pedig megerősítette óhajunkat az összefogásra, amihez elengedhetetlen, hogy "Misi" gyakrabban blogoljon, és persze mi is gyakrabban írjunk, szélsőjobbosok tartsunk össze: egységben az erő, vagy mi.

Puff neki.