Civilek pusztítása

A csík alul

2005. július 1-én amerikai terroristák lebombázták Chichal falut (Afganisztán). A terrortámadásban 17 civil (köztük nők és gyerekek) halt meg. Július 3-án újabb amerikai terrortámadás következett be Kunar tartományban (Afganisztán), itt 25 afgán polgár vesztette életét. Június 30-án Hitben (Irak) legalább 50 civil esett áldozatául egy kórház és lakótelep ellen elkövetett amerikai terrortámadásnak. Július 2-án Ar-Rubath-ban (Irak) amerikai terroristák tüzet nyitottak egy civil autóra, annak öt utasa meghalt. Július 7-én Londonban (Nagy-Britannia), a metrót ért terrortámadás áldozatául esett mintegy 50 civil. Utóbbi elkövetőiről egyelőre semmit nem tudunk, egyes hírek szerint az ún. Al-Kaida vagy annak szimpatizánsai, mások szerint az amerikai-angol-izraeli titkosszolgálat van a háttérben.

A kopf-ban említett terrortámadások az elmúlt 9 nap történeseiből kiragadottak, a Palesztínában és Izraelben elkövetett eseményeket egyáltalán nem, az Afganisztánban és Irakban történtek közül is csak párat citáltunk ide. Mindenesetre azt gondolnák, legalább június 30. óta folyamatosan kis csík fut alul az összes nagyobb televíziós csatorna bármely műsora alatt, és az aktuális terrortámadáshoz kapcsolódó híreket osztja meg velünk, azt hihetjük azóta folyamatosan fekete zászló leng a budapesti középületeken, és Demszky Gábor gyors egymásutánban levelet írt mind a chical-i, a hit-it, ar-rubath-i, londoni polgármesternek, kunári kormányzónak, Ferenc pedig minden alkalommal közleményt adott ki.

Hát rosszul hisszük.

A mintegy 100 afgán és iraki civil polgárt ért "aljasság, embertelenség, (...) alávaló bűntett" meg sem közelíti a londoni 50-ét. Nem szakítják meg reklámot híradóval, nem ez a vezető hír, mitöbb egyáltalán szó sem esik róla (igaz Tálas Péter sem ad rasszista és egyébként meg idióta nyilatkozatot az index-nek, de mondjuk mit is várhatnánk egy Stratégiai Védelmi Kutató Központ vezetőjétől, vö. ezzel a szörnyszülöttel: http://www.iiss.org). A fekete zászlók mosodában vannak, Demszky új parkolási rendeletet hirdet, Ferenc pedig a router vásárlásokba ártva magát a Ciscoval tárgyal (elvileg a világ minden cégével szándékozik tárgyalni, szóval a kis- és egyéni vállalkozóknak is lehet készülődni).

A kis csík alul kussban van.

Pár nappal ezelőtt (valamelyik iraki terrortámadás reggelén) a Mokka című műsorban, az alul futó emeltdíjas sms-csíkban a telefon-szolgáltatókat támogató végfelhasználók azt taglalták, hogy a poltikusoknak minimálbért kellene kapniuk, lévén, mert többet biztosan nem ér a munkájuk, másfelől talán növelné az empátiájukat. Volt aki megemlítette, hogy a többszáz milliós közéleti adóbevallások kapcsán csak azért nem tör ki zavargásokban, mert nincs rá ideje, nyugdíjas létére három műszakban melózik éhenhalás ellen. Eközben a Mokka műsorvezetői lebillincselő beszélgetést folytattak valami rádiós műsorvezetőnőkkel (sajnos egyiküket sem sikerült jelen sorok írójának azonosítani, mivel sohasem hallgat rádiót, utóbbi eszközzel fogható adások színvonala végképp nem üti meg a bekerülési minimumot), akik majd meztelenül, retusálatlan plakátokon mutatták meg a rögvalóságot. Tették ezt pedig azért, hogy felhívják a figyelmet, nem a címlaplányok grafikusok és fotósok által agyonretusált teste a valóság, az valami rózsaszín vágyálom, olyasmi, amit a igazából még maguk a címlaplányok sem képesek elérni. Tudniillik - a rádiósok és tévések szerint - a népesség megdöbbentően nagy százaléka küzd azzal a hatalmas - hacsak nem egyetlen - problémával, hogy hasztalanul próbál hasonlítani a női és férfimagazinok posztercicáira, mert nem tudják, Britney-nek bizony hájas a hasa, és J-Lo-nak narancsbőrös a hátsója, csak az alulfizetett grafikus leoperálja róluk, cicibe odatesz, combot megnyújt, stb. Ez a pszichikai teher, ez az állandó nyomás és stressz, amit a magyar nőtársadalom átél minden percben Görög Zita Playboy sorozata miatt, kétségkívül meghatározó oka lehet a társadalmi mentálhigiéné sorvadásának. A társadalom egy másik (vélhetően ilyenkor marginálisnak számító) része eközben emeltdíjas üzenetekben tudatta a tv-készülékek aljával, hogy véleménye szerint a gazdasági és politikai vezetés, továbbá a média teljesen hülyének nézi a "közönséget".

A kis csík alul azonban a kutyát sem érdekli.

A londoni támadásokkal kapcsolatban felmerült (meglepő módon) az Al-Kaida neve (ugyanúgy ahogy a szokatlanul heves esőzések, a növekvő benzinárak, a megsavanyodó zacskós tej, és az asszony félretevékenykedésének okaként is szokott), állítólag a Spiegel dobta be, mondván Internet böngészés közepette ráakadt az egyik "Al-Kaida-közeli" weboldalon valami sejt hirdetményére: mi voltunk! Ehhez képest semmilyen, az iraki, afgán vagy általában perzsa és arab ellenállással kapcsolatba hozható, kútfőnek tekinthető weboldalon nem jelent meg semmi ilyesmi, a merényletet (hasonlóan a 2001. szeptember 11-ihez) senki nem vállalta (eddig) magára. Na persze a felvállalás semmit nem jelent, részben, mert nem ellenőrizhető, részben meg a legkönnyebb rákenni valaki másra, ha a merénylő más nevében ad ki nyilatkozatot. Míg a kopf-ban említett iraki és afgán terrortámadások esetén egyértelmű az elkövető (sőt többnyire vállalja is: "Bocs véletlenül lebombáztam a kórházat, ahol újszülött lányod szopizta az első kortyokat anyu tejéből, igyekszem ezt ritkábban tenni, ámbátor velük már biztos nem ismétlődik meg!"), Londonban (is) csak az érdekek vizsgálata marad, ebből a szempontból kétségkívül az amerikai-angol-izraeli nagypolitika és üzleti körök az egyedüli lehetséges nyertesei a civilek irtásának (vö.: gyanús tőzsdei mozgások).

És persze lehet számolni, ha Viktor vagy Ferenc a teljesen unalmas, semmitmondó és fölösleges vitája hevében véletlenül parancsot adna, hogy Gergényi emberei palesztin-sálba burkolózva robbantsák fel a pláza-cicákat a Mammutban, akkor hány magyar halott érné el London fellobogózását, és a 100 muszlim < 50 angol egyenlőtlenség végére milyen relációs jellel hány hazai áldozat kerülhetne?

Talán fel kellene robbantani azt a kis csíkot alul.