Egy gonddal kevesebb

Lakástámogatási reform

Mintegy három hete látott napvilágot a kormány tervezete a lakáshitelekkel kapcsolatos változtatásokról. A médiumokban rögtön nagy visszhangot kapott az ötlet, mindenütt kiemelték a szociális érzékenységet, melynek köszönhetően a jövőben azok a 30 év alattiak is lakáshoz (vagy inkább adóssághoz) juthatnak, akiknek megtakarításuk nincs, így akár a teljes összeg 90 %-t is kénytelenek lennének felvenni. Az ő kamatterheik némileg magasabbak lesznek, ellensúlyozandó azt, hogy sem hozzájárulni nem tudnak a vásárláshoz (10 %-nál, tehát 1-2 millió Forintnál többel), se elzálogosítandó ingatlan nincs saját, vagy szüleik (rokonaik), barátaik birtokában.

Az állami támogatású lakáshitelek jelenlegi rendszerében végrehajtott vizsgálatunk új lakás vásárlásánál, egy éves kamatperiódussal számolva 120 hónapos futamidőre 12.000.000 Ft felvételét tesztelte. Ennek havi törlesztőrészlete sehol sem kedvezőbb ténylegesen 150.000 Ft-nál. Figyelembe véve, hogy az új lehetőség a bankok és az állam kockázatát csökkentendő, valószínűleg a hagyományosan elérhető, többnyire jelzálog-hitelezéssel kombinált kölcsönfeltételeknél kedvezőtlenebb kamatozással bír, így az infláció, a Forint árfolyam, és a pénzügyi szervezetek gátlástalanságának beszámításával önhatalmúan 180.000 Ft-ban állapítottuk meg az új hitel havi törlesztőrészletét. Ez azt jelenti, hogy a hitelt felvevők havi nettó jövedelme meg kell, hogy haladja az 514.000 Ft-ot, két fő esetén havi nettó 257.000 Ft-ot. A kedvezményezettek köre tehát párok esetén a havi bruttó 400.000 Ft-ot, egyedülállók esetén a havi bruttó 700.000 Ft-ot meghaladó jövedelemmel rendelkezők széles tömegéből kerül ki. Némileg persze szűkíti a kört, hogy ez a tömeg olyan 18 és 30 év közti fiatalokból áll, akik szüleinek, barátainak, rokonainak és ismerőseinek, továbbá saját maguknak sincs olyan ingatlan a tulajdonukban, amelyre jelzálogot lehetne bevezetni (nem úgy, mint alacsonyabb jövedelmű sorstársaiknak). Ezen a csoporton belül is azoknak jelent végre felzárkózási lehetőséget az új terv, akik szülei, barátai, rokonai és ismerősei, továbbá ők maguk sem tudják összeadni sem a teljes összeg legalább 40 %-át (nem úgy, mint alacsonyabb jövedelmű sorstársaik).

Az kell, hogy mondjuk, újfent ismételni kényszerülünk magunkat, és a Monty Python-nal példálózni. Gyanítjuk, hogy a polikai és gazdasági véleményformálók vagy oldalunkat olvasgatják szívesen (ideje lesz elemezni a log-okat), vagy maguk is az angol csoport rajongói, és nem kis részben az ő munkásságukból merítik ötleteiket. De, mivel annyira idevág, minden további kommentár nélkül idéznénk egy jelenetüket (a fordítás Galla Miklós munkája):

"Felhívás következik a kivételesen gazdag emberek érdekében, akiknek semmi bajuk sincs.

Egy kis rétegről szeretnék beszélni, amely sem szellemileg, sem testileg nem fogyatékos, és amely nem tehet róla, hogy nem kell nélkülöznie, s így luxuskörülmények között kényszerül élni. Ez a kisebbség gyakran elkerüli a közvélemény figyelmét. Az átlagember sohasem gondol az igazán vagyonosokra. Nem jut eszébe, mekkora nyomást NEM jelent az a tömérdek pénz. Ön került már ilyen helyzetbe? (...) Ugye, most az mondják, 'Velem ez nem történhet meg!'. Persze, hogy nem. Kérem ne küldjenek adományokat nekem. (...)"